Jump to content

irtvány

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From irt (to exterminate) +‎ -vány (noun-forming suffix indicating the result of action).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈirtvaːɲ]
  • Hyphenation: irt‧vány
  • Rhymes: -aːɲ

Noun

[edit]

irtvány (plural irtványok)

  1. clearing, glade (a grassy open or cleared space in a forest)
    Synonym: irtás

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative irtvány irtványok
accusative irtványt irtványokat
dative irtványnak irtványoknak
instrumental irtvánnyal irtványokkal
causal-final irtványért irtványokért
translative irtvánnyá irtványokká
terminative irtványig irtványokig
essive-formal irtványként irtványokként
essive-modal
inessive irtványban irtványokban
superessive irtványon irtványokon
adessive irtványnál irtványoknál
illative irtványba irtványokba
sublative irtványra irtványokra
allative irtványhoz irtványokhoz
elative irtványból irtványokból
delative irtványról irtványokról
ablative irtványtól irtványoktól
non-attributive
possessive - singular
irtványé irtványoké
non-attributive
possessive - plural
irtványéi irtványokéi
Possessive forms of irtvány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. irtványom irtványaim
2nd person sing. irtványod irtványaid
3rd person sing. irtványa irtványai
1st person plural irtványunk irtványaink
2nd person plural irtványotok irtványaitok
3rd person plural irtványuk irtványaik

Further reading

[edit]
  • irtvány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN