ingerült
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]ingerül (“to become irritated”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Participle
[edit]ingerült
Adjective
[edit]ingerült (comparative ingerültebb, superlative legingerültebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ingerült | ingerültek |
| accusative | ingerültet | ingerülteket |
| dative | ingerültnek | ingerülteknek |
| instrumental | ingerülttel | ingerültekkel |
| causal-final | ingerültért | ingerültekért |
| translative | ingerültté | ingerültekké |
| terminative | ingerültig | ingerültekig |
| essive-formal | ingerültként | ingerültekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ingerültben | ingerültekben |
| superessive | ingerültön | ingerülteken |
| adessive | ingerültnél | ingerülteknél |
| illative | ingerültbe | ingerültekbe |
| sublative | ingerültre | ingerültekre |
| allative | ingerülthöz | ingerültekhez |
| elative | ingerültből | ingerültekből |
| delative | ingerültről | ingerültekről |
| ablative | ingerülttől | ingerültektől |
| non-attributive possessive - singular |
ingerülté | ingerülteké |
| non-attributive possessive - plural |
ingerültéi | ingerültekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- ingerült in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN