imprimatúra

See also: imprimatura

Hungarian

Borrowed from German Imprimatur (“imprimatur”), from Latin imprimatur (“let it be printed”), from imprimere (“to imprint”). With -úra ending.

imprimatúra (plural imprimatúrák)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	imprimatúra	imprimatúrák
accusative	imprimatúrát	imprimatúrákat
dative	imprimatúrának	imprimatúráknak
instrumental	imprimatúrával	imprimatúrákkal
causal-final	imprimatúráért	imprimatúrákért
translative	imprimatúrává	imprimatúrákká
terminative	imprimatúráig	imprimatúrákig
essive-formal	imprimatúraként	imprimatúrákként
essive-modal	—	—
inessive	imprimatúrában	imprimatúrákban
superessive	imprimatúrán	imprimatúrákon
adessive	imprimatúránál	imprimatúráknál
illative	imprimatúrába	imprimatúrákba
sublative	imprimatúrára	imprimatúrákra
allative	imprimatúrához	imprimatúrákhoz
elative	imprimatúrából	imprimatúrákból
delative	imprimatúráról	imprimatúrákról
ablative	imprimatúrától	imprimatúráktól
non-attributive possessive – singular	imprimatúráé	imprimatúráké
non-attributive possessive – plural	imprimatúráéi	imprimatúrákéi

imprimatúra in Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN