illetéktelen

Hungarian

illeték +‎ -telen, from illet +‎ -ék. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

illetéktelen (comparative illetéktelenebb, superlative legilletéktelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	illetéktelen	illetéktelenek
accusative	illetéktelent	illetékteleneket
dative	illetéktelennek	illetékteleneknek
instrumental	illetéktelennel	illetéktelenekkel
causal-final	illetéktelenért	illetéktelenekért
translative	illetéktelenné	illetéktelenekké
terminative	illetéktelenig	illetéktelenekig
essive-formal	illetéktelenként	illetéktelenekként
essive-modal	illetéktelenül	—
inessive	illetéktelenben	illetéktelenekben
superessive	illetéktelenen	illetékteleneken
adessive	illetéktelennél	illetékteleneknél
illative	illetéktelenbe	illetéktelenekbe
sublative	illetéktelenre	illetéktelenekre
allative	illetéktelenhez	illetéktelenekhez
elative	illetéktelenből	illetéktelenekből
delative	illetéktelenről	illetéktelenekről
ablative	illetéktelentől	illetéktelenektől
non-attributive possessive - singular	illetéktelené	illetékteleneké
non-attributive possessive - plural	illetéktelenéi	illetéktelenekéi

illetéktelen (plural illetéktelenek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	illetéktelen	illetéktelenek
accusative	illetéktelent	illetékteleneket
dative	illetéktelennek	illetékteleneknek
instrumental	illetéktelennel	illetéktelenekkel
causal-final	illetéktelenért	illetéktelenekért
translative	illetéktelenné	illetéktelenekké
terminative	illetéktelenig	illetéktelenekig
essive-formal	illetéktelenként	illetéktelenekként
essive-modal	—	—
inessive	illetéktelenben	illetéktelenekben
superessive	illetéktelenen	illetékteleneken
adessive	illetéktelennél	illetékteleneknél
illative	illetéktelenbe	illetéktelenekbe
sublative	illetéktelenre	illetéktelenekre
allative	illetéktelenhez	illetéktelenekhez
elative	illetéktelenből	illetéktelenekből
delative	illetéktelenről	illetéktelenekről
ablative	illetéktelentől	illetéktelenektől
non-attributive possessive - singular	illetéktelené	illetékteleneké
non-attributive possessive - plural	illetéktelenéi	illetéktelenekéi

^ illetéktelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)