illékony

Hungarian

Etymology

From the old Hungarian illik (“to disappear, run away”) +‎ -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈilːeːkoɲ]
• Hyphenation: il‧lé‧kony
• Rhymes: -oɲ

Adjective

illékony (comparative illékonyabb, superlative legillékonyabb)

1. volatile

   Synonyms: illó, volatilis

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	illékony	illékonyak
accusative	illékonyat	illékonyakat
dative	illékonynak	illékonyaknak
instrumental	illékonnyal	illékonyakkal
causal-final	illékonyért	illékonyakért
translative	illékonnyá	illékonyakká
terminative	illékonyig	illékonyakig
essive-formal	illékonyként	illékonyakként
essive-modal	—	—
inessive	illékonyban	illékonyakban
superessive	illékonyon	illékonyakon
adessive	illékonynál	illékonyaknál
illative	illékonyba	illékonyakba
sublative	illékonyra	illékonyakra
allative	illékonyhoz	illékonyakhoz
elative	illékonyból	illékonyakból
delative	illékonyról	illékonyakról
ablative	illékonytól	illékonyaktól
non-attributive possessive – singular	illékonyé	illékonyaké
non-attributive possessive – plural	illékonyéi	illékonyakéi

Derived terms

• illékonyan
• illékonyság

Further reading

• illékony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN