ikerítés

Hungarian

From ikerít (“to reduplicate”) +‎ -és (noun-forming suffix), from iker (“twin”) +‎ -ít (verb-forming suffix).

ikerítés (plural ikerítések)

(linguistics) reduplication (the act of reduplicating, the repetition of a word or part of a word in order to form a new word or phrase, possibly with modification of one of the repetitions)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ikerítés	ikerítések
accusative	ikerítést	ikerítéseket
dative	ikerítésnek	ikerítéseknek
instrumental	ikerítéssel	ikerítésekkel
causal-final	ikerítésért	ikerítésekért
translative	ikerítéssé	ikerítésekké
terminative	ikerítésig	ikerítésekig
essive-formal	ikerítésként	ikerítésekként
essive-modal	—	—
inessive	ikerítésben	ikerítésekben
superessive	ikerítésen	ikerítéseken
adessive	ikerítésnél	ikerítéseknél
illative	ikerítésbe	ikerítésekbe
sublative	ikerítésre	ikerítésekre
allative	ikerítéshez	ikerítésekhez
elative	ikerítésből	ikerítésekből
delative	ikerítésről	ikerítésekről
ablative	ikerítéstől	ikerítésektől
non-attributive possessive – singular	ikerítésé	ikerítéseké
non-attributive possessive – plural	ikerítéséi	ikerítésekéi