igénybevétel

Hungarian

Etymology

From igénybe vesz +‎ -tel (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiɡeːɲbɛveːtɛl]
• Hyphenation: igény‧be‧vé‧tel

Noun

igénybevétel

1. (of a device) employment, making use of
2. (of an occasion) taking advantage of
3. (of finances) utilization, use
4. (physics) bearing force, stress

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	igénybevétel	igénybevételek
accusative	igénybevételt	igénybevételeket
dative	igénybevételnek	igénybevételeknek
instrumental	igénybevétellel	igénybevételekkel
causal-final	igénybevételért	igénybevételekért
translative	igénybevétellé	igénybevételekké
terminative	igénybevételig	igénybevételekig
essive-formal	igénybevételként	igénybevételekként
essive-modal	—	—
inessive	igénybevételben	igénybevételekben
superessive	igénybevételen	igénybevételeken
adessive	igénybevételnél	igénybevételeknél
illative	igénybevételbe	igénybevételekbe
sublative	igénybevételre	igénybevételekre
allative	igénybevételhez	igénybevételekhez
elative	igénybevételből	igénybevételekből
delative	igénybevételről	igénybevételekről
ablative	igénybevételtől	igénybevételektől
non-attributive possessive - singular	igénybevételé	igénybevételeké
non-attributive possessive - plural	igénybevételéi	igénybevételekéi

Possessive forms of igénybevétel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igénybevételem	igénybevételeim
2nd person sing.	igénybevételed	igénybevételeid
3rd person sing.	igénybevétele	igénybevételei
1st person plural	igénybevételünk	igénybevételeink
2nd person plural	igénybevételetek	igénybevételeitek
3rd person plural	igénybevételük	igénybevételeik

Further reading

• igénybevétel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN