idejű
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]idő (“time”) + -jű (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]idejű (not comparable)
- of time, duration, term
- teljes idejű ― full-time
- valós idejű ― real-time
- határozott idejű szerződés ― fixed-term contract
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | idejű | idejűek |
| accusative | idejűt | idejűeket |
| dative | idejűnek | idejűeknek |
| instrumental | idejűvel | idejűekkel |
| causal-final | idejűért | idejűekért |
| translative | idejűvé | idejűekké |
| terminative | idejűig | idejűekig |
| essive-formal | idejűként | idejűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | idejűben | idejűekben |
| superessive | idejűn | idejűeken |
| adessive | idejűnél | idejűeknél |
| illative | idejűbe | idejűekbe |
| sublative | idejűre | idejűekre |
| allative | idejűhöz | idejűekhez |
| elative | idejűből | idejűekből |
| delative | idejűről | idejűekről |
| ablative | idejűtől | idejűektől |
| non-attributive possessive - singular |
idejűé | idejűeké |
| non-attributive possessive - plural |
idejűéi | idejűekéi |