idegenvezető
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]idegenvezető (plural idegenvezetők)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | idegenvezető | idegenvezetők |
| accusative | idegenvezetőt | idegenvezetőket |
| dative | idegenvezetőnek | idegenvezetőknek |
| instrumental | idegenvezetővel | idegenvezetőkkel |
| causal-final | idegenvezetőért | idegenvezetőkért |
| translative | idegenvezetővé | idegenvezetőkké |
| terminative | idegenvezetőig | idegenvezetőkig |
| essive-formal | idegenvezetőként | idegenvezetőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | idegenvezetőben | idegenvezetőkben |
| superessive | idegenvezetőn | idegenvezetőkön |
| adessive | idegenvezetőnél | idegenvezetőknél |
| illative | idegenvezetőbe | idegenvezetőkbe |
| sublative | idegenvezetőre | idegenvezetőkre |
| allative | idegenvezetőhöz | idegenvezetőkhöz |
| elative | idegenvezetőből | idegenvezetőkből |
| delative | idegenvezetőről | idegenvezetőkről |
| ablative | idegenvezetőtől | idegenvezetőktől |
| non-attributive possessive - singular |
idegenvezetőé | idegenvezetőké |
| non-attributive possessive - plural |
idegenvezetőéi | idegenvezetőkéi |
| Possessive forms of idegenvezető | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | idegenvezetőm | idegenvezetőim |
| 2nd person sing. | idegenvezetőd | idegenvezetőid |
| 3rd person sing. | idegenvezetője | idegenvezetői |
| 1st person plural | idegenvezetőnk | idegenvezetőink |
| 2nd person plural | idegenvezetőtök | idegenvezetőitek |
| 3rd person plural | idegenvezetőjük | idegenvezetőik |
Further reading
[edit]- idegenvezető in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN