idegenkezűség

Hungarian

Etymology

Either from idegen (“foreign, not one’s own”) +‎ kezű (“handed”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix) or from the rare term idegenkezű +‎ -ség (in the former case, the latter term may be the result of back-formation).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈidɛɡɛŋkɛzyːʃeːɡ]
• Hyphenation: ide‧gen‧ke‧zű‧ség
• Rhymes: -eːɡ

Noun

idegenkezűség (usually uncountable, plural idegenkezűségek)

1. (law, formal) foul play

   Antonym: önkezűség

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	idegenkezűség	idegenkezűségek
accusative	idegenkezűséget	idegenkezűségeket
dative	idegenkezűségnek	idegenkezűségeknek
instrumental	idegenkezűséggel	idegenkezűségekkel
causal-final	idegenkezűségért	idegenkezűségekért
translative	idegenkezűséggé	idegenkezűségekké
terminative	idegenkezűségig	idegenkezűségekig
essive-formal	idegenkezűségként	idegenkezűségekként
essive-modal	—	—
inessive	idegenkezűségben	idegenkezűségekben
superessive	idegenkezűségen	idegenkezűségeken
adessive	idegenkezűségnél	idegenkezűségeknél
illative	idegenkezűségbe	idegenkezűségekbe
sublative	idegenkezűségre	idegenkezűségekre
allative	idegenkezűséghez	idegenkezűségekhez
elative	idegenkezűségből	idegenkezűségekből
delative	idegenkezűségről	idegenkezűségekről
ablative	idegenkezűségtől	idegenkezűségektől
non-attributive possessive - singular	idegenkezűségé	idegenkezűségeké
non-attributive possessive - plural	idegenkezűségéi	idegenkezűségekéi

Possessive forms of idegenkezűség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	idegenkezűségem	idegenkezűségeim
2nd person sing.	idegenkezűséged	idegenkezűségeid
3rd person sing.	idegenkezűsége	idegenkezűségei
1st person plural	idegenkezűségünk	idegenkezűségeink
2nd person plural	idegenkezűségetek	idegenkezűségeitek
3rd person plural	idegenkezűségük	idegenkezűségeik