időzítés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From időzít (to time) +‎ -és (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈidøːziːteːʃ]
  • Hyphenation: idő‧zí‧tés

Noun

[edit]

időzítés (plural időzítések)

  1. timing (the regulation of the pace of e.g. an athletic race, the speed of an engine, the delivery of a joke, or the occurrence of a series of events)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative időzítés időzítések
accusative időzítést időzítéseket
dative időzítésnek időzítéseknek
instrumental időzítéssel időzítésekkel
causal-final időzítésért időzítésekért
translative időzítéssé időzítésekké
terminative időzítésig időzítésekig
essive-formal időzítésként időzítésekként
essive-modal időzítésül
inessive időzítésben időzítésekben
superessive időzítésen időzítéseken
adessive időzítésnél időzítéseknél
illative időzítésbe időzítésekbe
sublative időzítésre időzítésekre
allative időzítéshez időzítésekhez
elative időzítésből időzítésekből
delative időzítésről időzítésekről
ablative időzítéstől időzítésektől
non-attributive
possessive - singular
időzítésé időzítéseké
non-attributive
possessive - plural
időzítéséi időzítésekéi
Possessive forms of időzítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. időzítésem időzítéseim
2nd person sing. időzítésed időzítéseid
3rd person sing. időzítése időzítései
1st person plural időzítésünk időzítéseink
2nd person plural időzítésetek időzítéseitek
3rd person plural időzítésük időzítéseik