időtlenség

Hungarian

időtlen (“timeless”) +‎ -ség

időtlenség (plural időtlenségek)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	időtlenség	időtlenségek
accusative	időtlenséget	időtlenségeket
dative	időtlenségnek	időtlenségeknek
instrumental	időtlenséggel	időtlenségekkel
causal-final	időtlenségért	időtlenségekért
translative	időtlenséggé	időtlenségekké
terminative	időtlenségig	időtlenségekig
essive-formal	időtlenségként	időtlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	időtlenségben	időtlenségekben
superessive	időtlenségen	időtlenségeken
adessive	időtlenségnél	időtlenségeknél
illative	időtlenségbe	időtlenségekbe
sublative	időtlenségre	időtlenségekre
allative	időtlenséghez	időtlenségekhez
elative	időtlenségből	időtlenségekből
delative	időtlenségről	időtlenségekről
ablative	időtlenségtől	időtlenségektől
non-attributive possessive – singular	időtlenségé	időtlenségeké
non-attributive possessive – plural	időtlenségéi	időtlenségekéi