Jump to content

időszerűtlenség

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

időszerűtlen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈidøːsɛryːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: idő‧sze‧rűt‧len‧ség

Noun

[edit]

időszerűtlenség

  1. untimeliness

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative időszerűtlenség időszerűtlenségek
accusative időszerűtlenséget időszerűtlenségeket
dative időszerűtlenségnek időszerűtlenségeknek
instrumental időszerűtlenséggel időszerűtlenségekkel
causal-final időszerűtlenségért időszerűtlenségekért
translative időszerűtlenséggé időszerűtlenségekké
terminative időszerűtlenségig időszerűtlenségekig
essive-formal időszerűtlenségként időszerűtlenségekként
essive-modal
inessive időszerűtlenségben időszerűtlenségekben
superessive időszerűtlenségen időszerűtlenségeken
adessive időszerűtlenségnél időszerűtlenségeknél
illative időszerűtlenségbe időszerűtlenségekbe
sublative időszerűtlenségre időszerűtlenségekre
allative időszerűtlenséghez időszerűtlenségekhez
elative időszerűtlenségből időszerűtlenségekből
delative időszerűtlenségről időszerűtlenségekről
ablative időszerűtlenségtől időszerűtlenségektől
non-attributive
possessive - singular
időszerűtlenségé időszerűtlenségeké
non-attributive
possessive - plural
időszerűtlenségéi időszerűtlenségekéi
Possessive forms of időszerűtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. időszerűtlenségem időszerűtlenségeim
2nd person sing. időszerűtlenséged időszerűtlenségeid
3rd person sing. időszerűtlensége időszerűtlenségei
1st person plural időszerűtlenségünk időszerűtlenségeink
2nd person plural időszerűtlenségetek időszerűtlenségeitek
3rd person plural időszerűtlenségük időszerűtlenségeik