holtpont

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

holt (dead) +‎ pont (point)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈholtpont]
  • Hyphenation: holt‧pont
  • Rhymes: -ont

Noun

[edit]

holtpont (plural holtpontok)

  1. impasse, deadlock, stalemate
    Synonym: patthelyzet

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative holtpont holtpontok
accusative holtpontot holtpontokat
dative holtpontnak holtpontoknak
instrumental holtponttal holtpontokkal
causal-final holtpontért holtpontokért
translative holtponttá holtpontokká
terminative holtpontig holtpontokig
essive-formal holtpontként holtpontokként
essive-modal
inessive holtpontban holtpontokban
superessive holtponton holtpontokon
adessive holtpontnál holtpontoknál
illative holtpontba holtpontokba
sublative holtpontra holtpontokra
allative holtponthoz holtpontokhoz
elative holtpontból holtpontokból
delative holtpontról holtpontokról
ablative holtponttól holtpontoktól
non-attributive
possessive - singular
holtponté holtpontoké
non-attributive
possessive - plural
holtpontéi holtpontokéi
Possessive forms of holtpont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. holtpontom holtpontjaim
2nd person sing. holtpontod holtpontjaid
3rd person sing. holtpontja holtpontjai
1st person plural holtpontunk holtpontjaink
2nd person plural holtpontotok holtpontjaitok
3rd person plural holtpontjuk holtpontjaik

Derived terms

[edit]
Expressions

Further reading

[edit]
  • holtpont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN