hivatalos
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]hivatal + -os (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]hivatalos (comparative hivatalosabb, superlative leghivatalosabb)
- official (authorized by a proper authority)
- formal, businesslike
- A levél rövid és hivatalos volt. ― The letter was brief and businesslike.
- invited (to something: -ra/-re)
- Én is hivatalos vagyok az esküvőre. ― I am also invited to the wedding.
Declension
[edit]| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | hivatalos | hivatalosak |
| accusative | hivatalosat | hivatalosakat |
| dative | hivatalosnak | hivatalosaknak |
| instrumental | hivatalossal | hivatalosakkal |
| causal-final | hivatalosért | hivatalosakért |
| translative | hivatalossá | hivatalosakká |
| terminative | hivatalosig | hivatalosakig |
| essive-formal | hivatalosként | hivatalosakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hivatalosban | hivatalosakban |
| superessive | hivataloson | hivatalosakon |
| adessive | hivatalosnál | hivatalosaknál |
| illative | hivatalosba | hivatalosakba |
| sublative | hivatalosra | hivatalosakra |
| allative | hivataloshoz | hivatalosakhoz |
| elative | hivatalosból | hivatalosakból |
| delative | hivatalosról | hivatalosakról |
| ablative | hivatalostól | hivatalosaktól |
| non-attributive possessive - singular |
hivatalosé | hivatalosaké |
| non-attributive possessive - plural |
hivataloséi | hivatalosakéi |
Derived terms
[edit]Compound words
Further reading
[edit]- hivatalos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN