hibbant

Hungarian

Etymology

hibban +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhibːɒnt]
• Hyphenation: hib‧bant
• Rhymes: -ɒnt

Participle

hibbant

1. (rare) past participle of hibban

Adjective

hibbant (comparative hibbantabb, superlative leghibbantabb)

1. (slightly colloquial) crazy, wacky, nuts

   Synonyms: buggyant, lökött, ütődött, zakkant

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	hibbant	hibbantak
accusative	hibbantat	hibbantakat
dative	hibbantnak	hibbantaknak
instrumental	hibbanttal	hibbantakkal
causal-final	hibbantért	hibbantakért
translative	hibbanttá	hibbantakká
terminative	hibbantig	hibbantakig
essive-formal	hibbantként	hibbantakként
essive-modal	—	—
inessive	hibbantban	hibbantakban
superessive	hibbanton	hibbantakon
adessive	hibbantnál	hibbantaknál
illative	hibbantba	hibbantakba
sublative	hibbantra	hibbantakra
allative	hibbanthoz	hibbantakhoz
elative	hibbantból	hibbantakból
delative	hibbantról	hibbantakról
ablative	hibbanttól	hibbantaktól
non-attributive possessive – singular	hibbanté	hibbantaké
non-attributive possessive – plural	hibbantéi	hibbantakéi

Derived terms

• hibbantan
• hibbantság

Further reading

• hibbant in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN