harckocsi

Hungarian

harc (“combat”) +‎ kocsi (“car”)

harckocsi (plural harckocsik)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	harckocsi	harckocsik
accusative	harckocsit	harckocsikat
dative	harckocsinak	harckocsiknak
instrumental	harckocsival	harckocsikkal
causal-final	harckocsiért	harckocsikért
translative	harckocsivá	harckocsikká
terminative	harckocsiig	harckocsikig
essive-formal	harckocsiként	harckocsikként
essive-modal	—	—
inessive	harckocsiban	harckocsikban
superessive	harckocsin	harckocsikon
adessive	harckocsinál	harckocsiknál
illative	harckocsiba	harckocsikba
sublative	harckocsira	harckocsikra
allative	harckocsihoz	harckocsikhoz
elative	harckocsiból	harckocsikból
delative	harckocsiról	harckocsikról
ablative	harckocsitól	harckocsiktól
non-attributive possessive - singular	harckocsié	harckocsiké
non-attributive possessive - plural	harckocsiéi	harckocsikéi

Possessive forms of harckocsi
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	harckocsim	harckocsijaim (or harckocsiim)
2nd person sing.	harckocsid	harckocsijaid (or harckocsiid)
3rd person sing.	harckocsija	harckocsijai (or harckocsii)
1st person plural	harckocsink	harckocsijaink (or harckocsiink)
2nd person plural	harckocsitok	harckocsijaitok (or harckocsiitok)
3rd person plural	harckocsijuk	harckocsijaik (or harckocsiik)