hangyász

Hungarian

Etymology

hangya (“ant”) +‎ -ász

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒɲɟaːs]
• Hyphenation: han‧gyász
• Rhymes: -aːs

Noun

hangyász (plural hangyászok)

1. anteater (any of several animals, in suborder Vermilingua, which are noted for eating ants and termites which they catch with their long sticky tongues)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	hangyász	hangyászok
accusative	hangyászt	hangyászokat
dative	hangyásznak	hangyászoknak
instrumental	hangyásszal	hangyászokkal
causal-final	hangyászért	hangyászokért
translative	hangyásszá	hangyászokká
terminative	hangyászig	hangyászokig
essive-formal	hangyászként	hangyászokként
essive-modal	—	—
inessive	hangyászban	hangyászokban
superessive	hangyászon	hangyászokon
adessive	hangyásznál	hangyászoknál
illative	hangyászba	hangyászokba
sublative	hangyászra	hangyászokra
allative	hangyászhoz	hangyászokhoz
elative	hangyászból	hangyászokból
delative	hangyászról	hangyászokról
ablative	hangyásztól	hangyászoktól
non-attributive possessive - singular	hangyászé	hangyászoké
non-attributive possessive - plural	hangyászéi	hangyászokéi

Possessive forms of hangyász
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hangyászom	hangyászaim
2nd person sing.	hangyászod	hangyászaid
3rd person sing.	hangyásza	hangyászai
1st person plural	hangyászunk	hangyászaink
2nd person plural	hangyászotok	hangyászaitok
3rd person plural	hangyászuk	hangyászaik

Derived terms

Compound words

• hangyászsün

 

Further reading

• hangyász in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN