hangjegy

Hungarian

Etymology

hang (“sound, tone”) +‎ jegy (“mark”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒŋɡjɛɟ]
• Hyphenation: hang‧jegy

Noun

hangjegy (plural hangjegyek)

1. (music) note (character indicating the length and pitch of a tone)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	hangjegy	hangjegyek
accusative	hangjegyet	hangjegyeket
dative	hangjegynek	hangjegyeknek
instrumental	hangjeggyel	hangjegyekkel
causal-final	hangjegyért	hangjegyekért
translative	hangjeggyé	hangjegyekké
terminative	hangjegyig	hangjegyekig
essive-formal	hangjegyként	hangjegyekként
essive-modal	—	—
inessive	hangjegyben	hangjegyekben
superessive	hangjegyen	hangjegyeken
adessive	hangjegynél	hangjegyeknél
illative	hangjegybe	hangjegyekbe
sublative	hangjegyre	hangjegyekre
allative	hangjegyhez	hangjegyekhez
elative	hangjegyből	hangjegyekből
delative	hangjegyről	hangjegyekről
ablative	hangjegytől	hangjegyektől
non-attributive possessive – singular	hangjegyé	hangjegyeké
non-attributive possessive – plural	hangjegyéi	hangjegyekéi

Possessive forms of hangjegy

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hangjegyem	hangjegyeim
2nd person sing.	hangjegyed	hangjegyeid
3rd person sing.	hangjegye	hangjegyei
1st person plural	hangjegyünk	hangjegyeink
2nd person plural	hangjegyetek	hangjegyeitek
3rd person plural	hangjegyük	hangjegyeik

Further reading

• hangjegy in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.