halántékcsont

Hungarian

halánték (“temple; temporal”) +‎ csont (“bone”)

halántékcsont (plural halántékcsontok)

(anatomy) temporal bone (either of two compound bones that collectively make up the sides and base of the skull)

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	halántékcsont	halántékcsontok
accusative	halántékcsontot	halántékcsontokat
dative	halántékcsontnak	halántékcsontoknak
instrumental	halántékcsonttal	halántékcsontokkal
causal-final	halántékcsontért	halántékcsontokért
translative	halántékcsonttá	halántékcsontokká
terminative	halántékcsontig	halántékcsontokig
essive-formal	halántékcsontként	halántékcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	halántékcsontban	halántékcsontokban
superessive	halántékcsonton	halántékcsontokon
adessive	halántékcsontnál	halántékcsontoknál
illative	halántékcsontba	halántékcsontokba
sublative	halántékcsontra	halántékcsontokra
allative	halántékcsonthoz	halántékcsontokhoz
elative	halántékcsontból	halántékcsontokból
delative	halántékcsontról	halántékcsontokról
ablative	halántékcsonttól	halántékcsontoktól
non-attributive possessive – singular	halántékcsonté	halántékcsontoké
non-attributive possessive – plural	halántékcsontéi	halántékcsontokéi