Jump to content

hívás

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

hív (to call) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhiːvaːʃ]
  • Hyphenation: hí‧vás

Noun

[edit]

hívás (plural hívások)

  1. call

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hívás hívások
accusative hívást hívásokat
dative hívásnak hívásoknak
instrumental hívással hívásokkal
causal-final hívásért hívásokért
translative hívássá hívásokká
terminative hívásig hívásokig
essive-formal hívásként hívásokként
essive-modal
inessive hívásban hívásokban
superessive híváson hívásokon
adessive hívásnál hívásoknál
illative hívásba hívásokba
sublative hívásra hívásokra
allative híváshoz hívásokhoz
elative hívásból hívásokból
delative hívásról hívásokról
ablative hívástól hívásoktól
non-attributive
possessive - singular
hívásé hívásoké
non-attributive
possessive - plural
híváséi hívásokéi
Possessive forms of hívás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hívásom hívásaim
2nd person sing. hívásod hívásaid
3rd person sing. hívása hívásai
1st person plural hívásunk hívásaink
2nd person plural hívásotok hívásaitok
3rd person plural hívásuk hívásaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • hívás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN