házasságkötés

Hungarian

házasságkötés (plural házasságkötések)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	házasságkötés	házasságkötések
accusative	házasságkötést	házasságkötéseket
dative	házasságkötésnek	házasságkötéseknek
instrumental	házasságkötéssel	házasságkötésekkel
causal-final	házasságkötésért	házasságkötésekért
translative	házasságkötéssé	házasságkötésekké
terminative	házasságkötésig	házasságkötésekig
essive-formal	házasságkötésként	házasságkötésekként
essive-modal	—	—
inessive	házasságkötésben	házasságkötésekben
superessive	házasságkötésen	házasságkötéseken
adessive	házasságkötésnél	házasságkötéseknél
illative	házasságkötésbe	házasságkötésekbe
sublative	házasságkötésre	házasságkötésekre
allative	házasságkötéshez	házasságkötésekhez
elative	házasságkötésből	házasságkötésekből
delative	házasságkötésről	házasságkötésekről
ablative	házasságkötéstől	házasságkötésektől
non-attributive possessive – singular	házasságkötésé	házasságkötéseké
non-attributive possessive – plural	házasságkötéséi	házasságkötésekéi