házaim

Hungarian

Etymology

ház (“house”) +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhaːzɒjim]
• Hyphenation: há‧za‧im

Noun

házaim

1. first-person singular multiple-possession possessive of ház

   Ezek az én házaim. ― These are my houses.

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	—	házaim
accusative	—	házaimat
dative	—	házaimnak
instrumental	—	házaimmal
causal-final	—	házaimért
translative	—	házaimmá
terminative	—	házaimig
essive-formal	—	házaimként
essive-modal	—	házaimul
inessive	—	házaimban
superessive	—	házaimon
adessive	—	házaimnál
illative	—	házaimba
sublative	—	házaimra
allative	—	házaimhoz
elative	—	házaimból
delative	—	házaimról
ablative	—	házaimtól
non-attributive possessive – singular	—	házaimé
non-attributive possessive – plural	—	házaiméi