hárfa

See also: harfa, harfă, and harfą

Hungarian

Etymology

From German Harfe (“harp”), Middle High German harpfe, from Old High German harfa, from Proto-West Germanic *harpā, from Proto-Germanic *harpǭ.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhaːrfɒ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: hár‧fa
• Rhymes: -fɒ

Noun

hárfa (plural hárfák)

1. (music) harp (musical instrument)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	hárfa	hárfák
accusative	hárfát	hárfákat
dative	hárfának	hárfáknak
instrumental	hárfával	hárfákkal
causal-final	hárfáért	hárfákért
translative	hárfává	hárfákká
terminative	hárfáig	hárfákig
essive-formal	hárfaként	hárfákként
essive-modal	—	—
inessive	hárfában	hárfákban
superessive	hárfán	hárfákon
adessive	hárfánál	hárfáknál
illative	hárfába	hárfákba
sublative	hárfára	hárfákra
allative	hárfához	hárfákhoz
elative	hárfából	hárfákból
delative	hárfáról	hárfákról
ablative	hárfától	hárfáktól
non-attributive possessive – singular	hárfáé	hárfáké
non-attributive possessive – plural	hárfáéi	hárfákéi

Possessive forms of hárfa

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hárfám	hárfáim
2nd person sing.	hárfád	hárfáid
3rd person sing.	hárfája	hárfái
1st person plural	hárfánk	hárfáink
2nd person plural	hárfátok	hárfáitok
3rd person plural	hárfájuk	hárfáik

Derived terms

• hárfás
• hárfázik

(Compound words):

• eolhárfa
• hárfajáték
• hárfajátékos
• hárfakészítő
• hárfaművész
• hárfaszóló
• ívhárfa
• pedálhárfa
• szélhárfa
• szöghárfa

Further reading

• hárfa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN