gyémánt

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Diamant, from French diamant, ultimately from Ancient Greek ἀδάμας (adámas).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟeːmaːnt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: gyé‧mánt
• Rhymes: -aːnt

Noun

gyémánt (plural gyémántok)

1. diamond

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	gyémánt	gyémántok
accusative	gyémántot	gyémántokat
dative	gyémántnak	gyémántoknak
instrumental	gyémánttal	gyémántokkal
causal-final	gyémántért	gyémántokért
translative	gyémánttá	gyémántokká
terminative	gyémántig	gyémántokig
essive-formal	gyémántként	gyémántokként
essive-modal	—	—
inessive	gyémántban	gyémántokban
superessive	gyémánton	gyémántokon
adessive	gyémántnál	gyémántoknál
illative	gyémántba	gyémántokba
sublative	gyémántra	gyémántokra
allative	gyémánthoz	gyémántokhoz
elative	gyémántból	gyémántokból
delative	gyémántról	gyémántokról
ablative	gyémánttól	gyémántoktól
non-attributive possessive – singular	gyémánté	gyémántoké
non-attributive possessive – plural	gyémántéi	gyémántokéi

Possessive forms of gyémánt

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyémántom	gyémántjaim
2nd person sing.	gyémántod	gyémántjaid
3rd person sing.	gyémántja	gyémántjai
1st person plural	gyémántunk	gyémántjaink
2nd person plural	gyémántotok	gyémántjaitok
3rd person plural	gyémántjuk	gyémántjaik

Derived terms

• gyémántos
• gyémántoz

(Compound words):

• gyémántcsiszolás
• gyémántgyűrű
• gyémántköszörülés
• gyémántkő
• gyémántlakodalom
• gyémántmező

Further reading

• gyémánt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN