Jump to content

gondterhelt

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From gond (problem) +‎ terhelt (burdened),[1] from terhel (to burden) +‎ -t (past-participle suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɡontɛrɦɛlt]
  • Hyphenation: gond‧ter‧helt
  • Rhymes: -ɛlt

Adjective

[edit]

gondterhelt (comparative gondterheltebb, superlative leggondterheltebb)

  1. worried, troubled (of a person who is full of worries)
    Synonyms: gondterhes, gondtelt, komor, levert, lehangolt
  2. careworn (worn down by cares: showing the signs of long-term stress, tired and haggard due to prolonged worry)
    Synonyms: aggódó, aggodalmaskodó, borús, felhős

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gondterhelt gondterheltek
accusative gondterheltet gondterhelteket
dative gondterheltnek gondterhelteknek
instrumental gondterhelttel gondterheltekkel
causal-final gondterheltért gondterheltekért
translative gondterheltté gondterheltekké
terminative gondterheltig gondterheltekig
essive-formal gondterheltként gondterheltekként
essive-modal
inessive gondterheltben gondterheltekben
superessive gondterhelten gondterhelteken
adessive gondterheltnél gondterhelteknél
illative gondterheltbe gondterheltekbe
sublative gondterheltre gondterheltekre
allative gondterhelthez gondterheltekhez
elative gondterheltből gondterheltekből
delative gondterheltről gondterheltekről
ablative gondterhelttől gondterheltektől
non-attributive
possessive - singular
gondterhelté gondterhelteké
non-attributive
possessive - plural
gondterheltéi gondterheltekéi

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN