Jump to content

forgólant

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]
forgólant

Etymology

[edit]

forgó +‎ lant

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈforɡoːlɒnt]
  • Hyphenation: for‧gó‧lant

Noun

[edit]

forgólant (plural forgólantok)

  1. hurdy-gurdy

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative forgólant forgólantok
accusative forgólantot forgólantokat
dative forgólantnak forgólantoknak
instrumental forgólanttal forgólantokkal
causal-final forgólantért forgólantokért
translative forgólanttá forgólantokká
terminative forgólantig forgólantokig
essive-formal forgólantként forgólantokként
essive-modal
inessive forgólantban forgólantokban
superessive forgólanton forgólantokon
adessive forgólantnál forgólantoknál
illative forgólantba forgólantokba
sublative forgólantra forgólantokra
allative forgólanthoz forgólantokhoz
elative forgólantból forgólantokból
delative forgólantról forgólantokról
ablative forgólanttól forgólantoktól
non-attributive
possessive - singular
forgólanté forgólantoké
non-attributive
possessive - plural
forgólantéi forgólantokéi
Possessive forms of forgólant
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. forgólantom forgólantjaim
2nd person sing. forgólantod forgólantjaid
3rd person sing. forgólantja forgólantjai
1st person plural forgólantunk forgólantjaink
2nd person plural forgólantotok forgólantjaitok
3rd person plural forgólantjuk forgólantjaik

Synonyms

[edit]

See also

[edit]