forgács

Hungarian

Etymology

From the same stem as either forog or farag + -cs (noun-forming suffix). First attested in 1336.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈforɡaːt͡ʃ]
• Hyphenation: for‧gács
• Rhymes: -aːt͡ʃ

Noun

forgács (plural forgácsok)

1. chip, shaving (flakes of wood or metal leftover in the process of carving or turning)
2. (figuratively, rare) a small part leftover from dividing or breaking something into pieces

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	forgács	forgácsok
accusative	forgácsot	forgácsokat
dative	forgácsnak	forgácsoknak
instrumental	forgáccsal	forgácsokkal
causal-final	forgácsért	forgácsokért
translative	forgáccsá	forgácsokká
terminative	forgácsig	forgácsokig
essive-formal	forgácsként	forgácsokként
essive-modal	—	—
inessive	forgácsban	forgácsokban
superessive	forgácson	forgácsokon
adessive	forgácsnál	forgácsoknál
illative	forgácsba	forgácsokba
sublative	forgácsra	forgácsokra
allative	forgácshoz	forgácsokhoz
elative	forgácsból	forgácsokból
delative	forgácsról	forgácsokról
ablative	forgácstól	forgácsoktól
non-attributive possessive – singular	forgácsé	forgácsoké
non-attributive possessive – plural	forgácséi	forgácsokéi

Possessive forms of forgács

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	forgácsom	forgácsaim
2nd person sing.	forgácsod	forgácsaid
3rd person sing.	forgácsa	forgácsai
1st person plural	forgácsunk	forgácsaink
2nd person plural	forgácsotok	forgácsaitok
3rd person plural	forgácsuk	forgácsaik

Derived terms

• forgácsol

(Compound words):

• esztergaforgács
• faforgács
• fémforgács
• forgácsdarabka
• forgácsfánk
• forgácshulladék
• forgácskorong
• forgácsleválasztó
• gyaluforgács
• szappanforgács
• szaruforgács
• vasforgács

Further reading

• forgács in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN