fingó
See also: fingo
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]fingik (“to fart”) + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Participle
[edit]fingó
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | fingó | fingók |
| accusative | fingót | fingókat |
| dative | fingónak | fingóknak |
| instrumental | fingóval | fingókkal |
| causal-final | fingóért | fingókért |
| translative | fingóvá | fingókká |
| terminative | fingóig | fingókig |
| essive-formal | fingóként | fingókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | fingóban | fingókban |
| superessive | fingón | fingókon |
| adessive | fingónál | fingóknál |
| illative | fingóba | fingókba |
| sublative | fingóra | fingókra |
| allative | fingóhoz | fingókhoz |
| elative | fingóból | fingókból |
| delative | fingóról | fingókról |
| ablative | fingótól | fingóktól |
| non-attributive possessive – singular |
fingóé | fingóké |
| non-attributive possessive – plural |
fingóéi | fingókéi |