felmondás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Alternative forms

[edit]

Etymology

[edit]

felmond +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfɛlmondaːʃ]
  • Hyphenation: fel‧mon‧dás

Noun

[edit]

felmondás (countable and uncountable, plural felmondások)

  1. verbal noun of felmond: saying, repetition, recitation (of lesson, poem)
  2. notice (of leaving)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative felmondás felmondások
accusative felmondást felmondásokat
dative felmondásnak felmondásoknak
instrumental felmondással felmondásokkal
causal-final felmondásért felmondásokért
translative felmondássá felmondásokká
terminative felmondásig felmondásokig
essive-formal felmondásként felmondásokként
essive-modal
inessive felmondásban felmondásokban
superessive felmondáson felmondásokon
adessive felmondásnál felmondásoknál
illative felmondásba felmondásokba
sublative felmondásra felmondásokra
allative felmondáshoz felmondásokhoz
elative felmondásból felmondásokból
delative felmondásról felmondásokról
ablative felmondástól felmondásoktól
non-attributive
possessive - singular
felmondásé felmondásoké
non-attributive
possessive - plural
felmondáséi felmondásokéi
Possessive forms of felmondás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. felmondásom felmondásaim
2nd person sing. felmondásod felmondásaid
3rd person sing. felmondása felmondásai
1st person plural felmondásunk felmondásaink
2nd person plural felmondásotok felmondásaitok
3rd person plural felmondásuk felmondásaik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]