Jump to content

fekvés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the fekv- stem of fekszik +‎ -és.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfɛkveːʃ]
  • Hyphenation: fek‧vés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

fekvés (countable and uncountable, plural fekvések)

  1. lying (the act of one who lies, or keeps low to the ground)
  2. locality, location, position

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fekvés fekvések
accusative fekvést fekvéseket
dative fekvésnek fekvéseknek
instrumental fekvéssel fekvésekkel
causal-final fekvésért fekvésekért
translative fekvéssé fekvésekké
terminative fekvésig fekvésekig
essive-formal fekvésként fekvésekként
essive-modal
inessive fekvésben fekvésekben
superessive fekvésen fekvéseken
adessive fekvésnél fekvéseknél
illative fekvésbe fekvésekbe
sublative fekvésre fekvésekre
allative fekvéshez fekvésekhez
elative fekvésből fekvésekből
delative fekvésről fekvésekről
ablative fekvéstől fekvésektől
non-attributive
possessive - singular
fekvésé fekvéseké
non-attributive
possessive - plural
fekvéséi fekvésekéi
Possessive forms of fekvés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fekvésem fekvéseim
2nd person sing. fekvésed fekvéseid
3rd person sing. fekvése fekvései
1st person plural fekvésünk fekvéseink
2nd person plural fekvésetek fekvéseitek
3rd person plural fekvésük fekvéseik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • fekvés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN