fejletlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

fejletlen (undeveloped) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfɛjlɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: fej‧let‧len‧ség

Noun

[edit]

fejletlenség (usually uncountable, plural fejletlenségek)

  1. underdevelopment, immaturity, backwardness

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative fejletlenség fejletlenségek
accusative fejletlenséget fejletlenségeket
dative fejletlenségnek fejletlenségeknek
instrumental fejletlenséggel fejletlenségekkel
causal-final fejletlenségért fejletlenségekért
translative fejletlenséggé fejletlenségekké
terminative fejletlenségig fejletlenségekig
essive-formal fejletlenségként fejletlenségekként
essive-modal
inessive fejletlenségben fejletlenségekben
superessive fejletlenségen fejletlenségeken
adessive fejletlenségnél fejletlenségeknél
illative fejletlenségbe fejletlenségekbe
sublative fejletlenségre fejletlenségekre
allative fejletlenséghez fejletlenségekhez
elative fejletlenségből fejletlenségekből
delative fejletlenségről fejletlenségekről
ablative fejletlenségtől fejletlenségektől
non-attributive
possessive - singular
fejletlenségé fejletlenségeké
non-attributive
possessive - plural
fejletlenségéi fejletlenségekéi
Possessive forms of fejletlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fejletlenségem fejletlenségeim
2nd person sing. fejletlenséged fejletlenségeid
3rd person sing. fejletlensége fejletlenségei
1st person plural fejletlenségünk fejletlenségeink
2nd person plural fejletlenségetek fejletlenségeitek
3rd person plural fejletlenségük fejletlenségeik