főváros
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]főváros (plural fővárosok)
- capital (main city of a country)
Declension
[edit]Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | főváros | fővárosok |
accusative | fővárost | fővárosokat |
dative | fővárosnak | fővárosoknak |
instrumental | fővárossal | fővárosokkal |
causal-final | fővárosért | fővárosokért |
translative | fővárossá | fővárosokká |
terminative | fővárosig | fővárosokig |
essive-formal | fővárosként | fővárosokként |
essive-modal | — | — |
inessive | fővárosban | fővárosokban |
superessive | fővároson | fővárosokon |
adessive | fővárosnál | fővárosoknál |
illative | fővárosba | fővárosokba |
sublative | fővárosra | fővárosokra |
allative | fővároshoz | fővárosokhoz |
elative | fővárosból | fővárosokból |
delative | fővárosról | fővárosokról |
ablative | fővárostól | fővárosoktól |
non-attributive possessive - singular |
fővárosé | fővárosoké |
non-attributive possessive - plural |
fővároséi | fővárosokéi |
Possessive forms of főváros | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | fővárosom | fővárosaim |
2nd person sing. | fővárosod | fővárosaid |
3rd person sing. | fővárosa | fővárosai |
1st person plural | fővárosunk | fővárosaink |
2nd person plural | fővárosotok | fővárosaitok |
3rd person plural | fővárosuk | fővárosaik |
Derived terms
[edit]Compound words
Further reading
[edit]- főváros in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN