főmondat

Hungarian

Etymology

fő (“main”) +‎ mondat (“sentence”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːmondɒt]
• Hyphenation: fő‧mon‧dat
• Rhymes: -ɒt

Noun

főmondat (plural főmondatok)

1. (grammar) main clause, independent clause

   Coordinate term: mellékmondat

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	főmondat	főmondatok
accusative	főmondatot	főmondatokat
dative	főmondatnak	főmondatoknak
instrumental	főmondattal	főmondatokkal
causal-final	főmondatért	főmondatokért
translative	főmondattá	főmondatokká
terminative	főmondatig	főmondatokig
essive-formal	főmondatként	főmondatokként
essive-modal	—	—
inessive	főmondatban	főmondatokban
superessive	főmondaton	főmondatokon
adessive	főmondatnál	főmondatoknál
illative	főmondatba	főmondatokba
sublative	főmondatra	főmondatokra
allative	főmondathoz	főmondatokhoz
elative	főmondatból	főmondatokból
delative	főmondatról	főmondatokról
ablative	főmondattól	főmondatoktól
non-attributive possessive - singular	főmondaté	főmondatoké
non-attributive possessive - plural	főmondatéi	főmondatokéi

Possessive forms of főmondat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főmondatom	főmondataim
2nd person sing.	főmondatod	főmondataid
3rd person sing.	főmondata	főmondatai
1st person plural	főmondatunk	főmondataink
2nd person plural	főmondatotok	főmondataitok
3rd person plural	főmondatuk	főmondataik