főkötő
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]főkötő (plural főkötők)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | főkötő | főkötők |
| accusative | főkötőt | főkötőket |
| dative | főkötőnek | főkötőknek |
| instrumental | főkötővel | főkötőkkel |
| causal-final | főkötőért | főkötőkért |
| translative | főkötővé | főkötőkké |
| terminative | főkötőig | főkötőkig |
| essive-formal | főkötőként | főkötőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | főkötőben | főkötőkben |
| superessive | főkötőn | főkötőkön |
| adessive | főkötőnél | főkötőknél |
| illative | főkötőbe | főkötőkbe |
| sublative | főkötőre | főkötőkre |
| allative | főkötőhöz | főkötőkhöz |
| elative | főkötőből | főkötőkből |
| delative | főkötőről | főkötőkről |
| ablative | főkötőtől | főkötőktől |
| non-attributive possessive – singular |
főkötőé | főkötőké |
| non-attributive possessive – plural |
főkötőéi | főkötőkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | főkötőm | főkötőim |
| 2nd person sing. | főkötőd | főkötőid |
| 3rd person sing. | főkötője | főkötői |
| 1st person plural | főkötőnk | főkötőink |
| 2nd person plural | főkötőtök | főkötőitek |
| 3rd person plural | főkötőjük | főkötőik |
Further reading
[edit]- főkötő in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).