függelék

Hungarian

Etymology

First attested in 1789. From függ (“to hang”) +‎ -elék (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfyɡːɛleːk]
• Hyphenation: füg‧ge‧lék
• Rhymes: -eːk

Noun

függelék (plural függelékek)

1. appendix (in a book)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	függelék	függelékek
accusative	függeléket	függelékeket
dative	függeléknek	függelékeknek
instrumental	függelékkel	függelékekkel
causal-final	függelékért	függelékekért
translative	függelékké	függelékekké
terminative	függelékig	függelékekig
essive-formal	függelékként	függelékekként
essive-modal	függelékül	—
inessive	függelékben	függelékekben
superessive	függeléken	függelékeken
adessive	függeléknél	függelékeknél
illative	függelékbe	függelékekbe
sublative	függelékre	függelékekre
allative	függelékhez	függelékekhez
elative	függelékből	függelékekből
delative	függelékről	függelékekről
ablative	függeléktől	függelékektől
non-attributive possessive - singular	függeléké	függelékeké
non-attributive possessive - plural	függelékéi	függelékekéi

Possessive forms of függelék
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	függelékem	függelékeim
2nd person sing.	függeléked	függelékeid
3rd person sing.	függeléke	függelékei
1st person plural	függelékünk	függelékeink
2nd person plural	függeléketek	függelékeitek
3rd person plural	függelékük	függelékeik

Further reading

• függelék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN