fölény

Hungarian

Etymology

From föl (“the upper part of / the very best of something”) +‎ -ény (noun-forming suffix). Created by Miklós Jósika during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈføleːɲ]
Hyphenation: fö‧lény
Rhymes: -eːɲ

Noun

fölény (plural fölények)

superiority, advantage, mastery, ascendancy (the state of being superior)
számbeli fölény ― advantage in numbers

Fölényben érezték magukat velük szemben. ― They felt superior to them.
disdain, disparagement (a belittling demeanor that makes one superior to others)

Declension

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	fölény	fölények
accusative	fölényt	fölényeket
dative	fölénynek	fölényeknek
instrumental	fölénnyel	fölényekkel
causal-final	fölényért	fölényekért
translative	fölénnyé	fölényekké
terminative	fölényig	fölényekig
essive-formal	fölényként	fölényekként
essive-modal	—	—
inessive	fölényben	fölényekben
superessive	fölényen	fölényeken
adessive	fölénynél	fölényeknél
illative	fölénybe	fölényekbe
sublative	fölényre	fölényekre
allative	fölényhez	fölényekhez
elative	fölényből	fölényekből
delative	fölényről	fölényekről
ablative	fölénytől	fölényektől
non-attributive possessive – singular	fölényé	fölényeké
non-attributive possessive – plural	fölényéi	fölényekéi

Possessive forms of *fölény*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fölényem	fölényeim
2nd person sing.	fölényed	fölényeid
3rd person sing.	fölénye	fölényei
1st person plural	fölényünk	fölényeink
2nd person plural	fölényetek	fölényeitek
3rd person plural	fölényük	fölényeik

Derived terms

Expressions

References

^ fölény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)