fáta

See also: fata, făta, fată, fața, față, and FATA

Hungarian

FWOTD – 16 January 2015

Etymology

From Romanian fată (“girl, daughter”), from Latin fēta, feminine of fētus (“bringing forth, offspring”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfaːtɒ]
• Hyphenation: fá‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

fáta (plural fáták)

1. (dialectal) Romanian girl
   • circa 1775, Ábrahám Barcsay: "Lakodalom módja az oláhoknál" [1]

     Hagyd, én lefesthessem e szent sokadalmat,
     Hol az egész vásár keres lakadalmat,
     Hol fáta ficsórnak igér oly jutalmat,
     Mely két fáradt szívnek nem okoz unalmat.

     (please add an English translation of this quotation)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	fáta	fáták
accusative	fátát	fátákat
dative	fátának	fátáknak
instrumental	fátával	fátákkal
causal-final	fátáért	fátákért
translative	fátává	fátákká
terminative	fátáig	fátákig
essive-formal	fátaként	fátákként
essive-modal	—	—
inessive	fátában	fátákban
superessive	fátán	fátákon
adessive	fátánál	fátáknál
illative	fátába	fátákba
sublative	fátára	fátákra
allative	fátához	fátákhoz
elative	fátából	fátákból
delative	fátáról	fátákról
ablative	fátától	fátáktól
non-attributive possessive - singular	fátáé	fátáké
non-attributive possessive - plural	fátáéi	fátákéi

Possessive forms of fáta
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fátám	fátáim
2nd person sing.	fátád	fátáid
3rd person sing.	fátája	fátái
1st person plural	fátánk	fátáink
2nd person plural	fátátok	fátáitok
3rd person plural	fátájuk	fátáik

Further reading

• fáta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• fáta in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).