evangélista

See also: evangelista

Hungarian

Etymology

From Latin evangelista, from Ancient Greek εὐαγγελιστής (euangelistḗs).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛvɒŋɡeːliʃtɒ]
• Hyphenation: evan‧gé‧lis‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

evangélista (plural evangélisták)

1. evangelist

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	evangélista	evangélisták
accusative	evangélistát	evangélistákat
dative	evangélistának	evangélistáknak
instrumental	evangélistával	evangélistákkal
causal-final	evangélistáért	evangélistákért
translative	evangélistává	evangélistákká
terminative	evangélistáig	evangélistákig
essive-formal	evangélistaként	evangélistákként
essive-modal	—	—
inessive	evangélistában	evangélistákban
superessive	evangélistán	evangélistákon
adessive	evangélistánál	evangélistáknál
illative	evangélistába	evangélistákba
sublative	evangélistára	evangélistákra
allative	evangélistához	evangélistákhoz
elative	evangélistából	evangélistákból
delative	evangélistáról	evangélistákról
ablative	evangélistától	evangélistáktól
non-attributive possessive - singular	evangélistáé	evangélistáké
non-attributive possessive - plural	evangélistáéi	evangélistákéi

Possessive forms of evangélista
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	evangélistám	evangélistáim
2nd person sing.	evangélistád	evangélistáid
3rd person sing.	evangélistája	evangélistái
1st person plural	evangélistánk	evangélistáink
2nd person plural	evangélistátok	evangélistáitok
3rd person plural	evangélistájuk	evangélistáik

Related terms

• evangélikus
• evangélium
• evangelizál, evangelizáció, evangelizátor

 

Further reading

• evangélista in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• evangélista in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).