eseményhorizont

Hungarian

Etymology

esemény (“event”) +‎ horizont (“horizon”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛʃɛmeːɲɦorizont]
• Hyphenation: ese‧mény‧ho‧ri‧zont

Noun

eseményhorizont (plural eseményhorizontok)

1. (astrophysics) event horizon

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	eseményhorizont	eseményhorizontok
accusative	eseményhorizontot	eseményhorizontokat
dative	eseményhorizontnak	eseményhorizontoknak
instrumental	eseményhorizonttal	eseményhorizontokkal
causal-final	eseményhorizontért	eseményhorizontokért
translative	eseményhorizonttá	eseményhorizontokká
terminative	eseményhorizontig	eseményhorizontokig
essive-formal	eseményhorizontként	eseményhorizontokként
essive-modal	—	—
inessive	eseményhorizontban	eseményhorizontokban
superessive	eseményhorizonton	eseményhorizontokon
adessive	eseményhorizontnál	eseményhorizontoknál
illative	eseményhorizontba	eseményhorizontokba
sublative	eseményhorizontra	eseményhorizontokra
allative	eseményhorizonthoz	eseményhorizontokhoz
elative	eseményhorizontból	eseményhorizontokból
delative	eseményhorizontról	eseményhorizontokról
ablative	eseményhorizonttól	eseményhorizontoktól
non-attributive possessive - singular	eseményhorizonté	eseményhorizontoké
non-attributive possessive - plural	eseményhorizontéi	eseményhorizontokéi

Possessive forms of eseményhorizont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	eseményhorizontom	eseményhorizontjaim
2nd person sing.	eseményhorizontod	eseményhorizontjaid
3rd person sing.	eseményhorizontja	eseményhorizontjai
1st person plural	eseményhorizontunk	eseményhorizontjaink
2nd person plural	eseményhorizontotok	eseményhorizontjaitok
3rd person plural	eseményhorizontjuk	eseményhorizontjaik