erőszaktevő

Hungarian

Etymology

From erőszak (“violence; rape; assault”) +‎ tevő (“doer”), from the tev- stem of tesz (“to do”) +‎ -ő (present-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrøːsɒktɛvøː]
• Hyphenation: erő‧szak‧te‧vő
• Rhymes: -vøː

Noun

erőszaktevő (plural erőszaktevők)

1. rapist

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	erőszaktevő	erőszaktevők
accusative	erőszaktevőt	erőszaktevőket
dative	erőszaktevőnek	erőszaktevőknek
instrumental	erőszaktevővel	erőszaktevőkkel
causal-final	erőszaktevőért	erőszaktevőkért
translative	erőszaktevővé	erőszaktevőkké
terminative	erőszaktevőig	erőszaktevőkig
essive-formal	erőszaktevőként	erőszaktevőkként
essive-modal	—	—
inessive	erőszaktevőben	erőszaktevőkben
superessive	erőszaktevőn	erőszaktevőkön
adessive	erőszaktevőnél	erőszaktevőknél
illative	erőszaktevőbe	erőszaktevőkbe
sublative	erőszaktevőre	erőszaktevőkre
allative	erőszaktevőhöz	erőszaktevőkhöz
elative	erőszaktevőből	erőszaktevőkből
delative	erőszaktevőről	erőszaktevőkről
ablative	erőszaktevőtől	erőszaktevőktől
non-attributive possessive – singular	erőszaktevőé	erőszaktevőké
non-attributive possessive – plural	erőszaktevőéi	erőszaktevőkéi

Possessive forms of erőszaktevő

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	erőszaktevőm	erőszaktevőim
2nd person sing.	erőszaktevőd	erőszaktevőid
3rd person sing.	erőszaktevője	erőszaktevői
1st person plural	erőszaktevőnk	erőszaktevőink
2nd person plural	erőszaktevőtök	erőszaktevőitek
3rd person plural	erőszaktevőjük	erőszaktevőik

Further reading

• erőszaktevő in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).