Jump to content

erény

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

erő +‎ -ény. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

erény (plural erények)

  1. virtue

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative erény erények
accusative erényt erényeket
dative erénynek erényeknek
instrumental erénnyel erényekkel
causal-final erényért erényekért
translative erénnyé erényekké
terminative erényig erényekig
essive-formal erényként erényekként
essive-modal
inessive erényben erényekben
superessive erényen erényeken
adessive erénynél erényeknél
illative erénybe erényekbe
sublative erényre erényekre
allative erényhez erényekhez
elative erényből erényekből
delative erényről erényekről
ablative erénytől erényektől
non-attributive
possessive - singular
erényé erényeké
non-attributive
possessive - plural
erényéi erényekéi
Possessive forms of erény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. erényem erényeim
2nd person sing. erényed erényeid
3rd person sing. erénye erényei
1st person plural erényünk erényeink
2nd person plural erényetek erényeitek
3rd person plural erényük erényeik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ erény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • erény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • erény in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).