elvonulás

Hungarian

Etymology

From elvonul +‎ -ás.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlvonulaːʃ]
• Hyphenation: el‧vo‧nu‧lás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

elvonulás (plural elvonulások)

1. verbal noun of elvonul: withdrawal, withdrawing, retreating
2. retreat (a period of meditation, prayer or study)

   spirituális elvonulás ― spiritual retreat

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	elvonulás	elvonulások
accusative	elvonulást	elvonulásokat
dative	elvonulásnak	elvonulásoknak
instrumental	elvonulással	elvonulásokkal
causal-final	elvonulásért	elvonulásokért
translative	elvonulássá	elvonulásokká
terminative	elvonulásig	elvonulásokig
essive-formal	elvonulásként	elvonulásokként
essive-modal	—	—
inessive	elvonulásban	elvonulásokban
superessive	elvonuláson	elvonulásokon
adessive	elvonulásnál	elvonulásoknál
illative	elvonulásba	elvonulásokba
sublative	elvonulásra	elvonulásokra
allative	elvonuláshoz	elvonulásokhoz
elative	elvonulásból	elvonulásokból
delative	elvonulásról	elvonulásokról
ablative	elvonulástól	elvonulásoktól
non-attributive possessive - singular	elvonulásé	elvonulásoké
non-attributive possessive - plural	elvonuláséi	elvonulásokéi

Possessive forms of elvonulás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elvonulásom	elvonulásaim
2nd person sing.	elvonulásod	elvonulásaid
3rd person sing.	elvonulása	elvonulásai
1st person plural	elvonulásunk	elvonulásaink
2nd person plural	elvonulásotok	elvonulásaitok
3rd person plural	elvonulásuk	elvonulásaik

Further reading

• elvonulás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN