elvont
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Verb
[edit]elvont
Participle
[edit]elvont
- past participle of elvon
Adjective
[edit]elvont (comparative elvontabb, superlative legelvontabb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elvont | elvontak |
| accusative | elvontat | elvontakat |
| dative | elvontnak | elvontaknak |
| instrumental | elvonttal | elvontakkal |
| causal-final | elvontért | elvontakért |
| translative | elvonttá | elvontakká |
| terminative | elvontig | elvontakig |
| essive-formal | elvontként | elvontakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elvontban | elvontakban |
| superessive | elvonton | elvontakon |
| adessive | elvontnál | elvontaknál |
| illative | elvontba | elvontakba |
| sublative | elvontra | elvontakra |
| allative | elvonthoz | elvontakhoz |
| elative | elvontból | elvontakból |
| delative | elvontról | elvontakról |
| ablative | elvonttól | elvontaktól |
| non-attributive possessive - singular |
elvonté | elvontaké |
| non-attributive possessive - plural |
elvontéi | elvontakéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- elvont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- elvont in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).