eltávozás

Hungarian

Etymology

From eltávozik +‎ -ás.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛltaːvozaːʃ]
• Hyphenation: el‧tá‧vo‧zás

Noun

eltávozás (countable and uncountable, plural eltávozások)

1. verbal noun of eltávozik: the act of leaving from somewhere
2. departure (e.g. from a position, work)
3. (military) (short) leave
4. departure (death)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	eltávozás	eltávozások
accusative	eltávozást	eltávozásokat
dative	eltávozásnak	eltávozásoknak
instrumental	eltávozással	eltávozásokkal
causal-final	eltávozásért	eltávozásokért
translative	eltávozássá	eltávozásokká
terminative	eltávozásig	eltávozásokig
essive-formal	eltávozásként	eltávozásokként
essive-modal	—	—
inessive	eltávozásban	eltávozásokban
superessive	eltávozáson	eltávozásokon
adessive	eltávozásnál	eltávozásoknál
illative	eltávozásba	eltávozásokba
sublative	eltávozásra	eltávozásokra
allative	eltávozáshoz	eltávozásokhoz
elative	eltávozásból	eltávozásokból
delative	eltávozásról	eltávozásokról
ablative	eltávozástól	eltávozásoktól
non-attributive possessive - singular	eltávozásé	eltávozásoké
non-attributive possessive - plural	eltávozáséi	eltávozásokéi

Possessive forms of eltávozás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	eltávozásom	eltávozásaim
2nd person sing.	eltávozásod	eltávozásaid
3rd person sing.	eltávozása	eltávozásai
1st person plural	eltávozásunk	eltávozásaink
2nd person plural	eltávozásotok	eltávozásaitok
3rd person plural	eltávozásuk	eltávozásaik

Derived terms

• eltávozási

 

Further reading

• eltávozás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• eltávozás in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).