előírt

Hungarian

Etymology

előír (“to prescribe”) +‎ -t (past-tense or past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛløːjiːrt]
• Hyphenation: elő‧írt
• Rhymes: -iːrt

Verb

előírt

1. third-person singular indicative past indefinite of előír

Participle

előírt

1. past participle of előír

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	előírt	előírtak
accusative	előírtat	előírtakat
dative	előírtnak	előírtaknak
instrumental	előírttal	előírtakkal
causal-final	előírtért	előírtakért
translative	előírttá	előírtakká
terminative	előírtig	előírtakig
essive-formal	előírtként	előírtakként
essive-modal	—	—
inessive	előírtban	előírtakban
superessive	előírton	előírtakon
adessive	előírtnál	előírtaknál
illative	előírtba	előírtakba
sublative	előírtra	előírtakra
allative	előírthoz	előírtakhoz
elative	előírtból	előírtakból
delative	előírtról	előírtakról
ablative	előírttól	előírtaktól
non-attributive possessive – singular	előírté	előírtaké
non-attributive possessive – plural	előírtéi	előírtakéi