elégedetlenség

Hungarian

elégedetlen (“dissatisfied”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

elégedetlenség (usually uncountable, plural elégedetlenségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elégedetlenség	elégedetlenségek
accusative	elégedetlenséget	elégedetlenségeket
dative	elégedetlenségnek	elégedetlenségeknek
instrumental	elégedetlenséggel	elégedetlenségekkel
causal-final	elégedetlenségért	elégedetlenségekért
translative	elégedetlenséggé	elégedetlenségekké
terminative	elégedetlenségig	elégedetlenségekig
essive-formal	elégedetlenségként	elégedetlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	elégedetlenségben	elégedetlenségekben
superessive	elégedetlenségen	elégedetlenségeken
adessive	elégedetlenségnél	elégedetlenségeknél
illative	elégedetlenségbe	elégedetlenségekbe
sublative	elégedetlenségre	elégedetlenségekre
allative	elégedetlenséghez	elégedetlenségekhez
elative	elégedetlenségből	elégedetlenségekből
delative	elégedetlenségről	elégedetlenségekről
ablative	elégedetlenségtől	elégedetlenségektől
non-attributive possessive - singular	elégedetlenségé	elégedetlenségeké
non-attributive possessive - plural	elégedetlenségéi	elégedetlenségekéi

Possessive forms of elégedetlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elégedetlenségem	elégedetlenségeim
2nd person sing.	elégedetlenséged	elégedetlenségeid
3rd person sing.	elégedetlensége	elégedetlenségei
1st person plural	elégedetlenségünk	elégedetlenségeink
2nd person plural	elégedetlenségetek	elégedetlenségeitek
3rd person plural	elégedetlenségük	elégedetlenségeik

elégedetlenség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
elégedetlenség in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).