Jump to content

egyszerűsítés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

egyszerűsít (to simplify) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛcsɛryːʃiːteːʃ]
  • Hyphenation: egy‧sze‧rű‧sí‧tés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

egyszerűsítés (plural egyszerűsítések)

  1. simplification (the act of simplifying)
  2. (mathematics) reduction (the rewriting of an expression into a simpler form)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyszerűsítés egyszerűsítések
accusative egyszerűsítést egyszerűsítéseket
dative egyszerűsítésnek egyszerűsítéseknek
instrumental egyszerűsítéssel egyszerűsítésekkel
causal-final egyszerűsítésért egyszerűsítésekért
translative egyszerűsítéssé egyszerűsítésekké
terminative egyszerűsítésig egyszerűsítésekig
essive-formal egyszerűsítésként egyszerűsítésekként
essive-modal
inessive egyszerűsítésben egyszerűsítésekben
superessive egyszerűsítésen egyszerűsítéseken
adessive egyszerűsítésnél egyszerűsítéseknél
illative egyszerűsítésbe egyszerűsítésekbe
sublative egyszerűsítésre egyszerűsítésekre
allative egyszerűsítéshez egyszerűsítésekhez
elative egyszerűsítésből egyszerűsítésekből
delative egyszerűsítésről egyszerűsítésekről
ablative egyszerűsítéstől egyszerűsítésektől
non-attributive
possessive - singular
egyszerűsítésé egyszerűsítéseké
non-attributive
possessive - plural
egyszerűsítéséi egyszerűsítésekéi
Possessive forms of egyszerűsítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyszerűsítésem egyszerűsítéseim
2nd person sing. egyszerűsítésed egyszerűsítéseid
3rd person sing. egyszerűsítése egyszerűsítései
1st person plural egyszerűsítésünk egyszerűsítéseink
2nd person plural egyszerűsítésetek egyszerűsítéseitek
3rd person plural egyszerűsítésük egyszerűsítéseik