dzéta

See also: dzeta and dzêta

Hungarian

Etymology

From the Ancient Greek ζῆτα (zêta).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈd͡zeːtɒ]
• Hyphenation: dzé‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

dzéta (plural dzéták)

1. zeta (Greek letter)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	dzéta	dzéták
accusative	dzétát	dzétákat
dative	dzétának	dzétáknak
instrumental	dzétával	dzétákkal
causal-final	dzétáért	dzétákért
translative	dzétává	dzétákká
terminative	dzétáig	dzétákig
essive-formal	dzétaként	dzétákként
essive-modal	—	—
inessive	dzétában	dzétákban
superessive	dzétán	dzétákon
adessive	dzétánál	dzétáknál
illative	dzétába	dzétákba
sublative	dzétára	dzétákra
allative	dzétához	dzétákhoz
elative	dzétából	dzétákból
delative	dzétáról	dzétákról
ablative	dzétától	dzétáktól
non-attributive possessive - singular	dzétáé	dzétáké
non-attributive possessive - plural	dzétáéi	dzétákéi

Possessive forms of dzéta
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dzétám	dzétáim
2nd person sing.	dzétád	dzétáid
3rd person sing.	dzétája	dzétái
1st person plural	dzétánk	dzétáink
2nd person plural	dzétátok	dzétáitok
3rd person plural	dzétájuk	dzétáik