dokumentum

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin documentum (example, proof, lesson), from docere (to teach).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈdokumɛntum]
  • Hyphenation: do‧ku‧men‧tum
  • Rhymes: -um

Noun

[edit]

dokumentum (plural dokumentumok)

  1. document

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dokumentum dokumentumok
accusative dokumentumot dokumentumokat
dative dokumentumnak dokumentumoknak
instrumental dokumentummal dokumentumokkal
causal-final dokumentumért dokumentumokért
translative dokumentummá dokumentumokká
terminative dokumentumig dokumentumokig
essive-formal dokumentumként dokumentumokként
essive-modal
inessive dokumentumban dokumentumokban
superessive dokumentumon dokumentumokon
adessive dokumentumnál dokumentumoknál
illative dokumentumba dokumentumokba
sublative dokumentumra dokumentumokra
allative dokumentumhoz dokumentumokhoz
elative dokumentumból dokumentumokból
delative dokumentumról dokumentumokról
ablative dokumentumtól dokumentumoktól
non-attributive
possessive - singular
dokumentumé dokumentumoké
non-attributive
possessive - plural
dokumentuméi dokumentumokéi
Possessive forms of dokumentum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dokumentumom dokumentumaim
2nd person sing. dokumentumod dokumentumaid
3rd person sing. dokumentuma dokumentumai
1st person plural dokumentumunk dokumentumaink
2nd person plural dokumentumotok dokumentumaitok
3rd person plural dokumentumuk dokumentumaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • dokumentum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • dokumentum in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).